Archive for the 'Magánélet' Category

Nagyapám most december 24-én lesz 83 éves. 1926-ban született. Ugyanebben az évben Londonban elsőként mutatta be nyilvánosan a televíziót a skót John Logie Baird. Hogy a magyarokról is szó essék “Tihanyi Kálmán magyar mérnök 1926-ban találta fel a teljesen elektronikus kamera elektroncsövet, az ugyancsak teljesen elektronikus képmegjelenítőt, valamint televíziós adó és vevő berendezést.” Ha ezeket összevetnénk a mai technika hétköznapban használt “kütyüivel” csak egy hasonlóságot találnák. Mindkettő árammal működik, semmi egyebet.

Na miért is írtam le?!?

A múlt hétvégén nagyapám névnapja volt. Azt hiszem ez a nap és a karácsony este, amikor a család teljesen összegyűl. Minden “unoka” és tesó és mindenki. Szóval szép nagy eseményt faragunk belőle. Az idén nagymamám kitett magáért. Minden szuper volt. Egy adott ponton kint volt a telefonom az asztalon. Nagyapám érdeklődő típus – elvette.  Azelőtt a tesóm szórakozott vele, ilyen-olyan .gif kis képeket rajzolgatott a telefon touch screen pálcikájával bele, amolyan ötletesen.

Nagyapám elvette a telefont és hozzáért a képernyőhöz. Mint minden normális touch screen telefon kivilágosodik és aktív lesz a kijelzője. Megfogta a telefon pálcikáját, se szó se beszéd elkezdett írni rá. Olyan idillikus mégis fura kép volt, kár hogy nem megörökíthető. Egy olyan ember, aki abban a korban született, amikor még az iskolában palatáblára írtak, most gyakorlatilag egy fóliára ír, amely egy ultrahangos billentyűzetet takar. Rendesen lelassítva látom még a mai napig is azt a pillanatot.

Isten éltesse nagyapámat! (papót)

- Ma korán keltem. (Szeptember 1.) Valójában le sem feküdtem, másképp mondva nem aludtam sokat. Az este az egyik kedves ismerősöm szülinapi partyját ünnepeltük, közben ma két vizsgám van egymás után. Húzós program…. Korán eljöttem (00:06), ők buliztak tovább. Sokat olvastam az éjszaka. Gyakran kimentem a teraszra, mert nagyon hűs volt a levegő, felkeltett, ha próbáltam volna elaludni. Egyre hűvösebb lett pirkadat fele, gondolom késő éjjelig a szürke tömbházak között a nappal felmelegedett aszfalt és beton tartotta a városi “mű” meleget…és hajnalig bírta.

Reggel 9 fok volt. Megjött az ősz…

A kép adatai: saját felvétel©

Készült: Budapest – Margitsziget – Éneklő Szökőkút 2009.07.06.
Géptípus: Nikon D40 – objectív DX 18-55mm AF-S
Eredeti felbontás: 3008×2000
Rekeszérték: F6,3
Zársebesség: 1/200
ISO: 200

A finnyás olvasóknak csak óvatosan.

Szombat reggel zötykölődöm vizsgára. Korán indultam, felülök a 6-osra. Ahhoz képest, hogy szombat volt elég sokan voltak a buszon, tehát közvetlen az ajtónál álltam meg a lépcsőn, nem akartam gyúródni. Figyelmes lettem, hogy szemben velem lévő két ülésen egy idősebb (kb. 50-60 éves) ember ült, mellette feltételezem a felesége, aki jóval fiatalabbnak tűnt.

A férfi, meglehetősen ápolatlan volt, gondolom amolyan „negatív illatos” is, csak szerencsére nem voltam annyira közel, hogy ezt is megérezzem. Nos, az ápolatlansága: fél centis körmök, vastagon állt alatta a kosz. Látszott rajta, hogy rég nem mosott kezet, ne is beszéljük arról, hogy mosdás vagy társai rég nem tűntek le róla. Borostás ápolatlan arc és fura öltözet. Bizonyára anyagilag nem állhattak jól. Az illetőnek, hogy ne nevezzem roma származású ápolatlan, társadalom szégyenének is megfelelő embernek, a felső fogsora hiányzott. Kivéve egyetlen egy jó hosszú fogat, ami kilógott jobb felől. Azért is tudom ilyen pontosan, mert pechemre a sok ember miatt kénytelen voltam vele szemben állni. Valójában kíváncsi is voltam arra, hogy a társadalom bizonyos rétegei meddig tudnak lesüllyedni.

Itt azért még nem áll le a történet. Az illető óriásira tátott szájába tartotta „retkes kezeit” és egyetlen egy fogát mozgatta minden irányba. Biztos megmozdult szegénynek és unta már, hogy nem akar kiesni. Szóval próbálta kiszedni. Jelzem a kezére leírt jelzők vonatkoznak arra az egy szem fogára is (fekete, barna, lepedékes stb.). Egyáltalán nem zavartatta magát a viselkedésével és azzal, amit csinál. Néha azért kivette a kezét, amikor a troli egy kicsit zötykölődött, gondolom nem tetszett neki, hogy egész keze bemegy egy „zötty” alatt a szájába. Végül is leszálltam a központban, ő tovább próbálkozott a fogával.

Most nem tudom, hogy mi a helyes. Ha megveted? Ha lenézed? Ha elfogadod, hogy ilyen is van? Vagy egyszerűen elgondolkozol, hogy kesztyűt vegyél fel, ha buszozol, mert ez a szerencsétlen megfogja a kapaszkodó csövet, amikor le akar szállni. Következésképpen te megfogod mindent, amit ő is, azaz indirekt módon benyúlsz másnak a szájába, bugyijába, fogod a WC papírját, használat előtt és után, letörlöd a nyálát, összeszeded a mindenféle dolgait.

Pfuuuuj

Most az a kérdés, hogy ez finnyásság, vagy igényesség? Most finnyás vagy igényes vagyok, ha egyszerűen megundorodom felülni egy buszra, hozzányúlni egy köztelefonhoz vagy közbillentyűzethez és a közvécéről ne is beszéljek? Finnyásnak néznek, ha minden után megmosod a kezed, pedig te csak igényes vagy.

Cserébe, ezért a fazonért felteszek valami szépet, íme:

A kép adatai: saját felvétel©

Készült: Kolozsvár – Botanikus kert 2009.05.10.
Géptípus: Nikon D40 – objectív DX 18-55mm AF-S
Eredeti felbontás: 3008×2000
Rekeszérték: F13
Zársebesség: 1/320
ISO: 200